Az én utam

Az én utam a művészetterápia világában 2012-ben kezdődött, amikor beiratkoztam egy művészetterápiás önismereti csoportba. Amikor megláttam egy honlapon a hirdetést, rögtön éreztem, hogy ott a helyem. Jött a családi kupaktanács, hogy ez a „kimaradás” megoldható -e, és nagy örömömre győzött a művészetterápia.:) 

Imádom a művészeteket és a lélektant, és együtt a kettő nekem maga a mennyország:) Később a főiskolán egy csoportfoglalkozáson egy képen keresztül kellett bemutatkoznunk. Az asztalon sokféle kép volt tájakról, emberekről különböző helyzetekben. Én kiválasztottam egy képet, amin egy hegyvidéki tó volt egy hajóval, ami éppen kikötött. Az első gondolatom az volt, hogy megérkeztem, én ezt szeretném csinálni. Fontos pillanat volt ez az életemben, mert olyan mélyről jött ez a felismerés, hogy még én is meglepődtem, hogy milyen határozottan mondtam ki azt, hogy ez az én utam. 

Rám nagyon jellemző, hogyha beleszeretek egy témába, területbe, akkor óriási szenvedéllyel tudom belevetni magamat. Ez most is így történik, ráadásul a művészetterápia kapcsolódik az eddigi ismereteimhez (térrendezés, grafológia stb.). Tudatossá vált számomra az is, hogy amit eddig tapasztaltam, az alkotás jótékony hatásait üvegfestés közben, az mind, mind művészetterápia. Az alkotás gyógyító hatásairól így nemcsak tanulok a pszichológia szemszögéből, hanem a saját élmény csoportfoglalkozásokon ill. üvegfestés közben megtapasztalom.

Mit ad nekem a művészetterápia?

Az első találkozásom a művészetterápiával, azaz az első alkotásom egy akvarell festékkel készült őszi fa kép volt. Soha életemben nem festettem akvarell festékkel akvarell papírra. De annyira élveztem, elengedtem magamat és mély átéléssel festettem. Amikor kész lett a kép és a csoporttal közösen néztük, megállapítottuk, hogy őszi fa helyett tavaszi fát festettem, szép halvány pasztell színekkel. A művészetterápiában a mű lélektani megközelítése a fontos, az esztétikai szempontok háttérbe kerülnek ill. egyáltalán nem fontosak. Amit nekem megtanított az alkotás ill. eszközt kaptam ahhoz, hogy befelé figyeljek és ezáltal jobban megismerjem önmagamat. A legfőbb lényeg, hogy mindig megkapom a választ a kérdéseimre, ha befelé figyelek. Ez nagyon meghatározó nekem, hiszen úgy érzem, hogy ezzel egy belső erőforrásra kapcsolódva egy magasabb szinten tudom élni az életemet. 

Technikák, színek, formák, szimbólumok és ami mögötte van…

Csodálattal varázsol el, hogy hányféle technikával, hányféle embertől végtelen számú egyedi alkotás születhet. Milliárd és milliárd féle alkotás tükrözi az emberek lelkét és a bennünk rejlő csodákat. C. G. Jung munkássága óta tudjuk, hogy a kollektív tudattalan, az emberiség ősi tudásának kincsestára a művészetekkel megmozgatható. Hihetetlen mély érzéseket hoznak föl ezek az ősképek, szavakkal elmondani nem is lehet, csak átélni. Voltak olyan alkotásaim, amiknél olyan ősi szimbólumok jelentek meg, amiknek a szimbolikáját kibontva egy új dimenziót kapott az életem, mély felismerésben segítettek.

Lélektükör

Én nagyon szeretem azt, amikor nemcsak beszélünk valamiről, hanem csináljuk is, és tapasztaljuk. A művészetterápia éppen egy ilyen eszköz, hiszen lehetőséget kapunk az alkotással arra, hogy a kezünkbe vegyük az életünket egy mélyebb önismeret által.

Kívánok ehhez lendületet és sok-sok szenvedélyt!

Amennyiben kedvet kaptál ahhoz, hogy kipróbáld a művészetterápiát, szeretettel ajánlom Neked az induló alkotóköreimet!

Érdeklődésedet, jelentkezésedet várom szeretettel!

Gabi

gabi@belsootthon.hu

(Az eredeti cikket 2015. januárjában írtam a www.gabiglassart.com oldal blog felületén jelent meg.)