Amikor leültem a számítógépemhez azzal a szándékkal, hogy írok egy bejegyzést a gyökércsakráról és az ezzel kapcsolatos művészetterápiás tapasztalataimról, élményeimről, akkor nem is gondoltam rá, hogy gondban leszek…
Hogy miért érzem így? Azért, mert nem találok szavakat, úgy érzem, hogy a szavak korlátokat állítanak számomra ahhoz, hogy kifejezzem mindazt, amit átéltem ill. a csoport közösen átélt egy-egy csakra alkotónapon.
Hogyan is lehetne szavakba foglalni az érzéseket, amikor valaki átéli a saját születésének élményét újra, vagy éppen az alkotás közben megjelenik számára elhalt ikertestvére.
Egy-egy művészetterápiás csakranapon meghatottan, az öröm vagy a bánat könnyeivel tisztulva alkottak a csoporttagok. Érzelmeiket lélekhez szóló zenékkel és versekkel, mesékkel megmozgatva hangolódtak az alkotásra, amelyen keresztül megszólalt a lelkük hangja.
Hogy miről beszéltek ezek az alkotások?
Biztonságérzetről-bizonytalanságérzetről, élni akarásról vagy éppen arról, hogy nem várt gyermekként jöttünk a világra…
Felszabadító érzés, amikor ezeket az elakadásokat, fájó emlékeket letesszük a papírra, kifestjük magunkból vagy éppen agyagozással jelenítjük meg.
Az egészséges önértékelés, vagy éppen a kisebbrendűség érzései éppúgy előjöttek a gyökércsakra alkotónapokon. A felismerések sokaknál nagyon meglepőek voltak.
Az alkotói folyamat és az elkészült alkotások megmutatják lelki beállítódásunkat, működési mintáinkat. pl.: mennyire merünk belevágni új dolgokba vagy éppen a kudarctól való félelem miatt visszahúzódunk és passzív szemlélői vagyunk az eseményeknek, életünknek…
Önmagunk mélyebb megismerése, a lelkünk mélyén rejlő pszichés tartalmak érzelmi átélése, tudatos feldolgozása hozzásegít ahhoz, hogy teljesebb életet éljünk. A csakrákkal történő alkotómunka elősegíti az életenergiák szabad áramlását.
Amennyiben úgy érzed, hogy Te is szeretnéd kezedbe venni az életedet, szeretettel várlak Alkotóköreimen!
Érdeklődésedet, jelentkezésedet várom szeretettel!
Gabi
