A következő bejegyzésben szeretnék Nektek betekintést adni abba, hogyan is zajlik egy online alkotófoglalkozás nálam. Középkorú hölgy kliensemmel az Alkotó Nő-Átváltozás és újjászületés a női életút második felében témával dolgoztunk úgy, hogy egymástól több száz kilométerre voltunk, mégis a virtuális térben találkoztunk lélekben is. Őszinte leszek, most minden eddigi előítéletem felülíródott, miszerint a virtuális térben történő találkozás csak személytelen lehet… Ez nagyon nem igaz, hiszen a foglalkozás minden percében azt éreztem, hogy tényleg tudunk kapcsolódni. Pontosan láttam, ahogy Olga (nevezzük most így) alkotott és a beszélgetés, azaz az alkotások megbeszélése is ugyanolyan mélyen zajlott, mintha a valódi térben találkoztunk volna.
Olga beleegyezésével írok most a folyamatról és megmutatom az elkészült alkotásokat is. 
Készítettünk kollázst, montázst, festettünk akvarellel és készült egy kép olajpasztell krétával. Témák, amiket érintettünk: középkorú női ideálom, a lélek mocsarai (bűntudat, magány, gyász, depresszió stb.) elengedés, áldozatok, a bennem lévő változó és örök erők.
„Az életutam bizonytalan, nincs erőm, csak nagyon lassan tudok haladni.”
„Ilyen voltam fiatalkoromban, teli energiával, lendülettel és tettvággyal. Céltudatos, határozott nő voltam.”
„Teremtő ereje van és tud fókuszálni, kezében tartja a dolgait, ugyanakkor nagyon intuitív. „
„Az idővel van a legnagyobb gondom, kifolyik, elfolyik…”
„Szétszórom a figyelmemet, teljesen kikészülök, annyira elfáradok…Félek, hogy az alkotással csak időt vennék el magamtól, nem lenne szabadidőm.”
„Megfogalmazódott bennem, hogy a zavaró körülmények segítik az átalakulásomat. Úgy érzem, hogy egyre több olyan pillanat van az életemben, amikor beengedem a spiritualitást és a jelenben csodákat tapasztalok meg.”
„Az életem nehezebb részein is könnyedén lépkedek, pedig néha olyan, mintha mocsárban járnék.”
„Bevillanó fények, vörös papír, vulkán és gyertya, amit csak meg kell gyújtanom.”
Többek között ezek a kulcsfontosságú mondatok hangzottak el, amik Olga számára fontos támpontok, olyanok, mint az útjelző táblák. Számára a legfontosabb szimbólum a folyamatban a homokóra volt, ami ugyan az idő múlását, végességét szimbolizálta számára, viszont arra is rámutatott, hogy a kezünkbe vehetjük és megfordíthatjuk, azaz újraindíthatjuk… Ez a felismerés nagy erőt adott neki.
Olga hálás volt, amiért a művészetterápia eszközeivel rátekinthetett saját magára. Visszajelzése szerint nagyon sokat adott neki már az első alkalom abban, hogy tudatosabban lássa saját magát az életútján. Erőt tud meríteni abból a tapasztalásból, hogy találkozott fiatalkori énjével és úgy érzi, hogy az általa képviselt erőket ma is fel tudja magában ébreszteni, csak más formában.
Köszönöm Olgának, hogy hozzájárult a folyamat közléséhez. Örülök, hogy egy valódi alkotófolyamatot is be tudtam mutatni Nektek. Átalakulás és újjászületés az önismeret által – csoda megtapasztalni, hogy én is részese lehetek az ilyen folyamatoknak.
Aki kedvet kapott hasonló megtapasztaláshoz, találkozzunk virtuálisan, vagy 2024. tavaszán Budapesten az induló Alkotó Nő- Átváltozás és újjászületés a női életút második felében c. csoportomban!
Érdeklődésedet, jelentkezésedet várom szeretettel!
Gabi
