Az utóbbi tíz évben számtalan alkalommal rákérdeztek ismerőseim, barátaim, hogy mivel foglalkozom… A válaszom eleinte leegyszerűsítve röviden mindig az volt, hogy művészetterápiával. Jöttek a további kérdések: Az mi? Hol csinálod ezt, pszichiátrián? Betegeknek? Ebből hamar rájöttem, hogy a legtöbb ember csak részben tudja, hogy mi is az a művészetterápia. Nyilván ez abból adódik, hogy a művészetterápia így alakult ki és valóban eleinte, csak ilyen módon alkalmazták. Mára viszont kitágultak a lehetőségek és széles körben elterjedt. A másik véglet az, hogy sokan egy „művészetterápiás foglalkoztató füzet” kiszínezését gondolják művészetterápiának, pedig ez sokkal több ennél…
Az alábbiakban szeretnék egy kis bepillantást adni abba, hogyan működik ez a gyakorlatban, azaz most vendégem vagy egy virtuális alkotókörre.
Belépsz a terembe, ahol az adott témához kapcsolódó dekorációval találkozol. Egy csendes, nyugodt, bizalmas légkörben kezdjük a napot. Ezt követi egy rövid kezdő kör, azaz megbeszéljük, hogy ki milyen érzésekkel érkezett. Ezt sok esetben már képválasztással tesszük meg, hiszen a szimbolikus látásmódnak nagy szerepe van. Képekkel könnyebben ki tudjuk fejezni magunkat, mint szavakkal…
Ezután következnek az alkotások különféle eszközökkel, az alkotónap témáihoz kapcsolódva. Sok esetben tapasztaltam, hogy a kezdeti görcsösség, megfelelési kényszer hamar elillan és a szabad alkotás veszi át a helyét. A lényeg, hogy senkinek, semmilyen eszköz használatában nem kell jártasnak lennie, az sem baj, ha életében először veszi a kezébe az adott eszközt. A csoportjaimmal előrehaladva egyre inkább elkezd minden csoporttag bízni saját magában és elfogadja, hogy nem „ésszel”, hanem „lélekkel” rajzolunk, festünk stb.
A nap második részében szabad asszociációs módszerrel feldolgozzuk az alkotásokat. Ez azt jelenti, hogy itt sem kell semmit tudnunk, mert nem elemzünk. Egyszerűen csak jelen vagyunk és figyelünk a belső hangra, a sugallatokra az alkotásokkal kapcsolatban. Ami nagyon fontos, hogy semmit nem kell…Nem kell elemezni, nem kell megosztani olyasmit, amit nem szeretnénk…Egyszerűen csak hagyni magunkat benne lenni a folyamatban. Az alkotásainkra rátekinteni olyan, mintha lenyomatot kapnánk a lelkünkről. Csodálatos dolog, amikor képet kapunk a saját állapotunkról és egy csoportos alkotókörön a többiek lelkiállapotát is át tudjuk érezni.
Az alkotókörökön való részvétel segít abban, hogy tudatosan felfedezzük a saját belső terünket. Ez a kreatív önfejlődés alapja.
„A belső élmények, amellett, hogy egyensúlyt, valamint idegi és lelki egészséget biztosítanak számunkra, egyben transzperszonális utat is jelentenek. Befelé fordulva felfedezzük középpontunkat, igazi lényünket, önmagunk legbelső lényegét. „
Robert Assagioli
Amennyiben úgy érzed, hogy Téged is hívnak a kreatív önfejlődés programok, jelentkezésedet várom szeretettel!
Gabi
